A krónikák szerint 1486-ban fordult elő először a település neve Pathosfalwa alakban, ekkor Dombai Ferenc birtoka volt. A XVIII. században a Szily és Végh Család tulajdonában volt a település. 1726-tól a Somssich család a tulajdonos a II. világháború végéig. A falu határának déli részén a pusztaszentegyházi dűlő helyén volt hajdan Dorog helység, mely már az 1332. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt. A históriák szerint e helységet Szigetvárról ágyúzták szét. 1772-ben Patosfán tanító nem volt, a lakosság pedig a horvát nyelvet beszélte. A XIX. század közepén 492-en éltek itt, 1941-ben már 770-en. A falu állandó lakosai 1998-ban 130 házban éltek. A vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya 95 százalék. A helyi vízmű tulajdonosa az önkormányzat, üzemeltetője a DRV. A kommunális szilárd hulladék gyűjtését és kezelését megoldották, vállalkozó végzi. A burkolt utak aránya 100 százalékos. Neves személyek Rutich Béla esztergomi székesfőkáptalan, jószágfelügyelő 1850. december 11.-1927. április 14. Patosfai temető.
Rózsás László plébános Született: Patosfa, 1949. ápr. 22. Szent.: Veszprém, 1974. júl. 14. Káplán: Marcali 1974-76; Kaposvár Nagyboldogasszony 1976-84; Id. adm.: Kaposvár Nagyboldogasszony 1985; Templomigazgató: Kaposvár Szent Margit - Szent József templom 1985-87; Plébános: Kaposvár Szent Margit - Szent József templom 1987-96; Kaposvár Nagyboldogasszony 1996-, |